A fejlődő szállítmányozó cégek jelentős része – függetlenül attól, hogy hazai magántőkés kisvállalkozásként vagy nemzetközi multinacionális vállalat részeként kezdi tevékenységét – működésének első éveiben klasszikus speditőr tevékenységet folytat alvállalkozók bevonásával. A fuvarfeladatokat a jól ismert kockás füzetbe gyűjtik és azokat alvállalkozóknak próbálják eladni valamilyen arányú haszonkulccsal. Ha rendelkeznek saját járművel, akkor ezek km-re és napra vetített önköltségét meghatározva számítják és ajánlják ki a megbízók felé díjaikat. Ha egy fuvarfeladathoz megfelelő járművet találnak, megállapodnak a megbízóval és megbízzák az alvállalkozót. A fuvarfeladathoz pozíciószámot rendelnek, visszaigazolást és megbízást nyomtatnak. Fuvarfeladataikat tehát pozíció alapon végzik.

Ennek a rendszernek a fő jellemzői a következők:

· A fuvarfeladat rögzítésekor, vagyis a pozíciószám kiadásakor a fuvareszköz már ismert.
· Mivel a fuvareszköz a pozíció rögzítésekor már ismert, ezért a pozíciószám lehet strukturált felépítésű, vagyis tartalmazhat a fuvareszközre vonatkozó információkat is (például megadhatja, hogy adott relációban hányadik kamion a pozíció)
· A fuvarszervezés alapinformációja a pozíciószám. Ez alapján készülnek el a nyomtatványok és ez a szám azonosítja a fuvart a számlán.

A fenti pontokból megállapítható, hogy a pozíció ebben a működési struktúrában nem más, mint egy fuvareszközzel elvégzett, esetlegesen különböző megbízóktól származó fuvarfeladatok gyűjteménye.

Evidencia alapú fuvarszervezés